'A két elégiát a romantikusan túláradó, zenekarszerűen telt zongora-faktúra jellemzi. Az 1. elégia 1908. februárjában keletkezett. Háromtagú formáját elhomályosítják Bartók változatos zongorafaktúráinak buja növényzetként indázó szólamai. Főrészének Grave-témájában fontos szerephez jutnak a - feltehetőleg friss népzenei élményeken alapuló - tisztakvart-lépések, melyek a téma fugato-visszatéréséből sem hiányoznak. A 2. elégia majdnem két évvel később, 1909 decemberében íródott. A kompozíció egészét meghatározza az a legördülő öt hang, amelyet Bartók az 1. elégiában is hallható Geyer Stefi-motívum megfordításából alakított ki. Az egységes motivikához hol Debussy hatását tükröző harmóniavilág, hol a romantikus zongorairodalmat felidéző faktúrák társulnak.'
(HCD 32524 Bartók Új Sorozat 24. kötet, Németh G. István)