A világszerte ismert és játszott sorozat 6. kötete a pályatársakhoz és barátokhoz írt mintegy ötven naplójegyzetet, személyes üzenetet tartalmaz az 1990-es évek elejéről. Ezekben a kis zongorakölteményekben ragadható meg leginkább Kurtág művészetének és zenei nyelvének esszenciája. A szerző - a korábbi kötetek gyakorlatát követve - pontos előadási utasításokkal és jelzésekkel kulcsot ad a hagyományos értelemben technikailag nem túl nehéz, de zenei megformálásukat tekintve rendkívül igényes miniatűr kompozíciók megszólaltatásához. Játéköröm, a mozgás öröme: bátor - ha kell gyors - közlekedés az egész billentyűzeten mindjárt a tanulás kezdetén, hangok körülményes kikeresése ritmusok kiszámolgatása helyett - ez a kezdetben még ködös elképzelés hozta létre végül is ezt a gyűjteményt.

A játék - játék. Nagyon nagy szabadságot, kezdeményezést kíván az előadótól. Nem szabad komolyan venni a leírtakat - halálosan komolyan kell venni a leírtakat: a zenei folyamatot, a megszólalás, a csend minőségét.

Higgyünk a kottaképnek, engedjük hatni magunkra. A grafikus kép a legkötetlenebb darab időbeli elrendezésére is választ ad.

Használjuk fel minden ismeretünket és eleven emlékünket a szabad deklamációról, a népzenei parlandóról-rubatóról, gregoriánról és mindarról, amit az improvizatív zenei gyakorlat valaha is felvetett.

És vágjunk neki bátran - tévedéstől sem félve - a legnehezebbnek: a hosszú és rövid értékekből teremtsünk érvényes arányokat, egységet, folyamatot - a magunk örömére is.

(BMC CD 139)