Szőllősy András (1921-2007) a 20. század második felének egyik legjelentősebb magyar zeneszerzője volt, életműve mégsem vált olyan ismertté, mint a nála két évvel fiatalabb Ligeti Györgyé vagy az öt évvel ifjabb Kurtág Györgyé. Szőllősy nem komponált sokat, s szigorúan megszűrte, hogy mely műveit engedi a nyilvánosság elé. Ahogy egy fiatalabb pályatársa mondta róla: "csak a jó műveit írta meg". Szőllősy önkritikusságának esett áldozatul a 26 évesen írott Szólószonátája is, melynek bemutatójára csaknem 60 évvel keletkezése után, 2006-ban került sor. Jóllehet a fiatal Szőllősy előtt nyilvánvalóan Bartók csupán három esztendővel korábbi Szólószonátájának mintája lebegett, mégsem követte epigonként a nagy mestert. Az egytételes, 11 perces Szólószonáta kompozíciós és hangszertechnikai szempontból egyaránt igényesen megírt, nagyformátumú muzsika, a 20. századi magyar hegedűirodalom figyelemre méltó alkotása. A posztumusz megjelenő mű kottáját az ősbemutató szólistája, Michael Barta adta közre.